Talán volt olyan nap,
mikor megbántottalak,
és nem tiszteltem kellőképpen
kamaszságodat,
mert irántad érzett
szeretetem nem engedte meg,
hogy mindenben egyet
érthessek veled.
De tudnod kell, fiam,
ha vétettem is ellened,
azt azért tettem, hogy
írott sorsod ne sebezzen meg,
hisz oly sok könnyet
el kell sírni, míg ráeszmélhetünk,
döntésektől függ az
egész életünk.
Én csak próbáltalak védelmezni,
jó anyaként óvni,
hogy ne kelljen a
világ előtt félve meghajolni,
és alázattal tűrni,
hogy egyszer elvegyék majd tőled,
a Jóistentől kapott, hited, emberséged.
Ezért mindig úgy
gondolj rám, és mindig úgy szeress,
mintha én mutattam
volna azokat a szépségeket meg,
melyektől virágzó
nyár lesz majd az egész életed,
az-az élet, drága fiam,
amit én adtam neked.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.