Nagymamámra emlékezvén

Áldott szívét betöltötte a jóság, szeretet,

melyekből az Isten néki bőven méretett,

hogy tudjon adni belőle minden embernek,

kiktől elfordultak, s kiket megvettek.

Neki sosem hagyott alább életküzdelme,

mert Isten szeretete volt a fegyvere,

mi védőpajzsként szolgált, akkor is, ha könnye,

szívére hullván összetörtté tette.

Ő szerény volt, egyszerű hétköznapi asszony,

ki túlküzdte magát sértésen, fájdalmon,

azért, hogy mások lelkét ápolja, mások lelkét védje,

azokét, kiknek ő volt az élet példaképe.

Kun Magdolna