Szemem tiszta fénye

Nevelt engem, vigyázott rám, hősiesen védett,

mikor könnyekre sarkalltak a gyermekkori évek,

s mikor szívem fájdította az a sok keserűség,

amit a kíméletlen sors bőséggel kimért.

Ő volt akkor is ott, mikor szükségem volt arra,

hogy átöleljen valakinek óvó, védő karja,

és elhitesse velem, addig nem lehet nagy baj,

míg van olyan, ki vesztesként is hősként vigasztal.

Ő volt az én nagymamám, szemem tiszta fénye,

mely világító csillag volt az élet sűrűjébe,

és útmutató fáklya is, mikor az éjfekete árnyak

gyászszínt kölcsönöztek a lélekragyogásnak.

Ma már csak emlékei vigyáz, az őriz és véd meg,

mikor múltamra fájva vissza-visszanézek,

s mikor halk sóhajjal feltekintek a magasságos égre,

és könnyező imákkal fordulok feléje.

Kun Magdolna