mert istenáldott
emléked el nem engedem,
hisz ma is olyan
mintha csak mélyen álmodnám,
hogy elszakított
tőlem a mennyei világ.
Bárhová indulok, te
lábnyomomban jársz,
mint útmutató fény,
mely léptemre vigyáz,
s mint szelíd hang,
mely bátorít, ha vesztésre ítél
bűneimért fenn a magasságos ég.
Mert hiába nagy
közöttünk az elválasztó tér,
ha szeretetünk, anyám
szívtől szívig ér,
s ha téphetetlen
bennünk az-az erős kötelék,
mely oldhatatlan
gúzsba köti múltunk emlékét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.