Most már van
otthonod, van élelmed, házad,
most már nem
dideregsz, nem fázik a lábad,
és könnyed sem hull többé
rongyos ruhádra,
mert országod lett immár
Isten országa.
Most már ember vagy,
nem kell szégyellned,
hogy a sors egy
életen át száműzötté tett,
és koldusként barangoltad
azokat a tövis utakat,
melyek más embereknek
rózsákat nyíltak.
Most már minden
titkos álmod valósággá lett,
most már te vagy az,
ki boldogan nevet
azokon kiknek
érzéketlen lelkét hidegen hagyta,
hogy szívedet a tél
dere halálra marta.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.