Visszahozhatatlanul

Ahogy öregszik az ember egyre jobban fájja,

hogy  visszahozhatatlan régi ifjúsága,

s az-az otthont adó ház is, melyben annyi éven át

gondtalanul élte szép gyermekkorát.

De bármily fájdalmas is múltunk elvesztése,

vigaszt  ad az a tudat, hogy megmaradt emléke,

hisz amíg emlékezni tudunk, amíg van mire,

addig nem lanyhulhat szívünk harci üteme.

Mert erőt ad és kitartást az a sok-sok megélt perc,

ami ifjú éveinkben örömök közt telt,

s ami emlékeztet arra, hogy csak azok hervadnak,

kiknek múltjaiban nincs pár  boldog pillanat.

Kun Magdolna