Míg szívünk nem felejt

Mint a madár, ki előtt nincsen akadály,

úgy repülök én is az emlék nyomdokán.

Repülök a múltba, s abba a réges-régi télbe,

ahol méltán hihettünk még a tündéri mesékbe.

Mert a mesék ott váltak valóra, ahol éppen jártunk,

ahol megállásra késztettet hóba fagyott lábunk,

s ahol minden nap volt öröm, móka, kacagás,

ami átall vitt minket tűzön-vízen át.

Pedig a szegénység sem került minket messzire,

ám, mi mégsem éreztük, hogy sírni kellene,

mert az a szeretet, mi akkor szívről szívre szállt,

nagyobb erővel bírt, mint bármily gazdagság.

Így hát próbálom tovább élni azt a boldog életet,

ami gyermekkorom idejében kimérettetett,

s ami változatlan tisztasággal azt zsongja itt benn,

múltunk addig él, míg szívünk nem felejt.

Kun Magdolna