Nincs, olyan ember
kinek ne hullna könnye,
mikor Karácsonykor megcsillan
a fenyők színes gömbje,
mert azokban a fénygömbökben
arcok élednek,
arcok, mik a múltból
a jelenbe törnek.
Karácsonykor tisztán
ragyog szeretteink képe,
mert ilyenkor nem vet
sötét árnyat a feledés elébe,
hisz emlékeik, vágyálmaik
valóságot öltnek,
mintha nem is ők
volnának, kik fájva elköszöntek.
Minden színes gömb
egy-egy lélek tükörképe,
tükörkép mely
szívünkbe van mélyen belevésve,
hogy soha el n e feledhessük, még egy percre sem
kiért ejtünk hiánykönnyet ezen az áldott ünnepen.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.