Nekem visszatérő
boldogság az a pillanat,
mikor gyermekként
láthatom újra magamat.
S hallgathatom
nagymamám tündérmeséjét,
miből annyi, de annyi
jóság áradt szét.
Nekem azok az évek a
legeslegszebbek,
mikor melengettem
kezem a kemence mellett,
s a nagymamám által
megkent zsíros kenyeret
úgy ettem, mint
hercegek az úri étkeket.
Engem még ma is
ugyanúgy elkápráztatnak
a nagymamámtól eredendő
egyszerű szavak,
melyek a nagy
szegénységben is elhitették azt,
hogy a gazdagság mindig
lelkünkből fakad.
Így én mindig úgy élhettem,
mint a leggazdagabbak,
akiknek díszes
palotáikban kincsek ragyogtak,
hisz én a nagy-nagy
szegénységet mindig ott véltem,
ahol nincs szeretet,
jóság az ember szívében.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.