Mennybe írt levél

Nem tudom drága, Anyám eljut-e hozzád

a végtelenben sziporkázó   csillagokon át

neked írt levelem, melyben minden ékes szó,

utánad hervadt lelkemből való.

Nem tudom drága, Anyám, van-e fenn olyan,

ki elolvassa néked azt, mi szívemből fogan,

s ki megölel majd helyettem, és elmondja neked,

mily nagy kiváltság, hogy szerethettelek.

Én hiszem, hogy a hozzád írott köszönetszavak,

a csillagközi térben is addig bolyongnak,

míg el nem érik nagyságod és meg nem értetik,

hogy a múltat az emlékeik visszapergetik.

S minden olyan percet, mikor azt mondtam neked,

te vagy, Anyám az-az ember, kit nagyon szeretek,

s akiről tudom és hiszem azt, hogy ott is rám vigyáz,

ahol nem hallani mást csak a szélzúgást.

Kun Magdolna