Fenn az égben sok
milliárd fényes csillag ragyog,
vannak köztük kicsik,
s vannak köztük nagyok.
Vannak kik most
születtek, és vannak, kik már régen
világlanak lámpásként
az éji sötétségben.
Minden fényes csillag
egy-egy eltávozott lélek,
kiknek már csak szép
emlék e földhöz kötött élet,
szép emlék mely vigaszt
ad, ha olykor-olykor néha,
szeretteik bús szíve hiányukat
sírja.
Mindenkinek van ott fenn
olyan fényes csillagja,
ki álmatlan éjszakáink
be-beragyogja,
s ki majd egyszer, ha
elérkezik a legutolsó óra,
fényből sző ablakot síri
koporsónkra.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.