Amerre lépek
őszlevelek hullnak,
avarnyomba érve
lassan elalusznak,
akár csak az ember,
mikor múló életét
már nem szépíti többé
tavaszébredés.
Hulljatok levelek
egymásután sorba,
egymást érintve,
mélyen összeforrva,
hogy édes téli
álmotok ne könnyeztesse,
otthont adó ágaitok
hiány keserve.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.