Az élet sokunkat
megbánt, sokunkat megsebez,
hisz elragadja
mellőlünk szeretteinket,
s elveszi mindazokat
kik egykor körülragyogták
a csillagtalan éjbe
olvadt sötét éjszakát.
A élet senkit nem
védelmez, senki nem kímél,
nekünk kell
megküzdeni azért a sok-sok mindenért,
ami fájdalmunkat
enyhíti és lelkünk gyógyítja,
mikor gyönge vállunk
nehéz teher kősúlya nyomja.
De bármily mélyen
megsebez bennünket az élet,
mindig lelünk
oltalmat, és annyi védettséget,
amely talán elég arra, hogy minden földi akadályt,
újult szívvel, erővel léphessünk majd át.
újult szívvel, erővel léphessünk majd át.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.