Nem vérzik a szíved,
mikor az idős emberek
magukba fojtva keserveiket,
arcuk elé vonják
reszkető kezük,
hogy te meg ne lásd,
amint kihull a könnyük.
Nem gyötör a tudat,
hogy egyszer egy napon,
talán te leszel az,
kit mar a fájdalom,
s ki talán úgy
siratja el minden napját, évét,
hogy meg sem látják mások néma szenvedését.
Nem fájja lelked az a
valóságos tény,
hogy ők voltak kik
csatát vívtak az élet mezején,
azért, hogy a te sorsod könnyebb lehessen,
s hogy ne könnyezz mások előtt megszégyenülten.
Kun Magdolna
s hogy ne könnyezz mások előtt megszégyenülten.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.