mely fáradó szívemnek
harci üteme,
hisz e nevetés az,
mely kitartásra késztet,
mikor sorsútjaimon
tövisekbe lépek.
Pillantásod az, mely
életerőt ad,
ha szemeimbe pár
kócos könny szalad,
s ha úgy érzem nem
lesz időm végignézni azt,
ahogy kicsi
gyermekből férfivé sarjadsz.
Érintésed az, mit majd
magammal viszek,
ha lábnyomomba érnek a
csillagszekerek,
s ha már csak emlékként
gondolsz majd reám,
rajongásig szeretett kicsi
unokám.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.