Már csak emlékezni
járunk azon helyekre,
ahol történelmet írt
kettőnk szerelme,
s ahol minden perc, s
minden óra emlékeztet arra,
két szerető szívnek
mily nagy a hatalma.
Már csak emlékezni
járunk abba a réges-régi parkba,
ahol minden lopott
csóknak volt egy külön padja,
s ahol villanásnyi
tört időnknek puha pille szárnya,
elrepített minket az
álmok országába.
Már csak könnyezni
járunk azokra a régi helyekre,
ahol életünknek volt célja, volt még értelme,
s ahol megleltük
mindazon vágyva-vágyott szépet,
ami kettőnk életébe már vissza sosem térhet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.