Halkan szenvedők

Oly sok ember van, ki egyedül maradt,

és magányosan siratja a mindennapokat,

mert ki társául szegődött, nincsen mellette,

nem ringatja, nem becézi, ha eljön az este.

Oly sok ember van, ki könnyek között ébred,

kit nem vidít fel többé pacsirtaszó ének,

mert szenvedő szívében a mélyre rejtett bánat,

folyton megálljt int a tavaszvirágzásnak.

Oly sok ember van, kit megsebzett az élet,

kinek ott csillognak haján az őszezüstös évek,

s kinek egyetlen öröme, ha arról álmodhat,

aki most magányosan járja a csillag utakat.

Kun Magdolna