Rekviem egy kutyáért

Most már égi mezőn kergeted a színes pillangókat,

és játszva tarolod le a felhőhegyeket,

mert nincs oly akadály, mely meggátolhatná,

hogy ne repítse pillelelked a színes képzelet.

Most már szabad vagy, szállhatsz, mint a madár,

melynek gyors suhanása meg-megrengeti

azt a végtelenbe nyújtózkodó csillagközi teret,

melynek  legapróbb szegletét is fényár tölti ki.

Most már derűsen nézheted azt a szivárványvilágot,

ahol az Isteni szeretet féltőn körbevesz,

hogy enyhítse benned is az a szívet gyötrő hiányt,

mit hátrahagytál azoknak, kik érted könnyeznek.

Kun Magdolna

Ég veled drága Rozika!