A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. szeptember 23., szombat

Ha kedvedet veszik


Mikor megbántottá tesznek, s kedvedet veszik,
nézz az unokádra, s minden percben hidd,
hogy az ő csodálatraméltó, varázslatos lelke,
feledtet majd mindent, mi szíved megsebezte.

Mert mosolya lesz az-az erő mely téged oltalmaz,
ha mások megsértenek, ha mások bántanak,
s ha kicsalják szemedből azokat a rejtett könnyeket,
melyek arcodról némán a földre peregnek.

Az unokák azok kik nem hagyják majd azt,
hogy ismeretlen útvesztőkön magadra maradj,
mert unokáink vigyázzák azokat a halkult lépteket,
melyek az élni akarástól túl messze tévednek.  


Kun Magdolna

2017. szeptember 17., vasárnap

Észrevétlenül


Anyám, sosem éreztette, ha fájt neki az élet,
 s azt sem, ha a magányosság  kínja gyötörte,
mert anyámnak csak egy dolog számított,
hogy gyermekeit bánat soha ne érje.

Anyám, csak ott sírt, ahol nem láthatta senki,
s csak ott zokogott megtörten, őszen, egyedül,
ahol könnyel teli szemét nem láthatták azok,
kiknek minden imaszavuk őérte rezdül.

Anyám, legenda volt, egy végtelen mese,
melynek nem lesz addig vége, míg a gyermeke
tovább tudja mesélni azokat a történeteket,
amelyekbe áldott szíve belevérezett.

Kun Magdolna


2017. szeptember 16., szombat

Anyám üzente


Álmomban nekem üzent drága jó, anyám,
azt üzente nincs kenyér konyhaasztalán,
nincs se kenyér se pénz, ami segíthetne néki,
hogy ne másoktól kelljen irgalmat remélni.

Drága, anyám, ne fájdítsd ezzel szívemet,
hisz odafenn a mennyben már nem kell éhezned,
és nem kell másokat könnyes szemmel kérni,
hogy segítsenek téged ember módján élni.

A földön szegény voltál, de fenn gazdag vagy,
hisz tiéd az-az ország, ahol csak jó lelkek laknak,
olyan lelkek, anyám ki sosem hagyják azt,
hogy kenyér és víz nélkül magadra maradj.

Így hát ne szégyelld többé földi szegénységed,
mert abban tündöklött fel a te emberséged,
emberséged, anyám, mely olyan ékes kincs,
ami hercegeknek, királyoknak  lelkeiben nincs.

Kun Magdolna


2017. szeptember 14., csütörtök

Nem vérzik el szíved


Nem vérzik el szíved, mikor az idős emberek
magukba fojtva  keserveiket,
arcuk elé vonják reszkető kezük,
hogy te meg ne lásd, amint kihull a könnyük.

Nem gyötör a tudat, hogy egyszer egy napon
talán te leszel az, kit mar a fájdalom,
s ki talán úgy siratja el minden napját, évét,
hogy észre sem veszik néma szenvedését.

Nem fájja lelked az a valóságos tény,
hogy ők voltak kik csatát vívtak az élet mezején,
azért, hogy a te jövőd könnyebb legyen majd,
ha feldereng előtted a fényes túlsó part.


Kun Magdolna

2017. szeptember 13., szerda

Nagymamám volt


Nagymamám volt az, ki minden egyes este
a Jóistenhez fohászkodott, s áldását kereste,
mert drága beteg lelke akkor volt nyugodt,
ha az Úr gondjára reá bízhatott.

Nagymamám volt az, ki minden éjszakán
magához ölelt, s úgy vigyázott rám,
mert tudta, két karja ott is megvédelmez majd,
ahol az álmok világa rossz irányba hajt.   

Nagymamám volt az, kinek őszezüst hajára
ráhullott könnyem, mert arca sápadtsága
egyre jobban éreztette azt a fájdalmat,
hogy akit a világon legjobban szeretek,
egy napon örökre itt hagy.   


Kun Magdolna

2017. szeptember 11., hétfő

Te is megígérted


Te is voltál gyermek, s te is hitted azt,
hogy a nagymamád meséi mind-mind igazak,
hisz a nagymamák, azok kik valóra váltják
varázslatos meséikben az unokák álmát. 

Te is boldog voltál, mikor nagymamád keze,
lágy selyemként simult hajfürtjeidre,
s mikor szelíd szép szavakkal azt súgta neked,
drága kis unokám az Isten áldjon meg.

Te is megígérted, hogy felnőtt emberként
vigyázod majd törékeny, gyönge életét,
hisz ő volt az ki benned látta mindazt a szépséget,
ami gyermeki szemedben hálatűzként égett.

Hát tiszteld őt úgy, ahogy ő tisztelt meg téged,
mikor hitte, hogy te leszel a remény és az élet,
ha majd ránccal telt szemére könnyes fátylat hint
a csendes elmúlás, melyen a halál szele ring.

Kun Magdolna

2017. szeptember 9., szombat

Egy anyai szív vallomása


Még ölelhetlek benneteket drága fiaim,
s még túlküzdhetem magam az élet kínjain,
mert elég erős ahhoz a szívem és a lelkem,
hogy értetek mindenen felülemelkedjem.

Még tart a büszkeség, a meg nem alkuvás,
még nem veszi el kedvem a csendes elmúlás,
mert ösztönöz és hajt az a nagy-nagy szeretet,
amely féltőn óvja minden egyes lépéseitek.

Még elmondhatom nektek, büszke vagyok rátok,
s hogy mellettetek mindig  oltalmat találok,
mert  ti vagyok, s ti lesztek, kik gyógyítják a lelkem
itt lenn a földön, s majd odaát a mennyben.

Még bátran sóhajthatom az éjszakai csendben,
mily jó, hogy szerető anyátok lehettem,
s mily jóleső az a tudat, melyről bizton hihetem,
ti a halálom után is szerettek engem.
  

Kun Magdolna