A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. november 16., csütörtök

Mennybe írt levél



Nem tudom drága, Anyám eljut-e hozzád
a végtelenben sziporkázó   csillagokon át
neked írt levelem, melyben minden ékes szó,
utánad hervadt lelkemből való.

Nem tudom drága, Anyám, van-e fenn olyan,
ki elolvassa néked azt, mi szívemből fogan,
s ki megölel majd helyettem, és elmondja neked,
mily nagy kiváltság, hogy szerethettelek.

Én hiszem, hogy a hozzád írott köszönetszavak,
a csillagközi térben is addig bolyongnak,
míg el nem érik nagyságod és meg nem értetik,
hogy a múltat az emlékeik visszapergetik.

S minden olyan percet, mikor azt mondtam neked,
te vagy, Anyám az-az ember, kit nagyon szeretek,
s akiről tudom és hiszem azt, hogy ott is rám vigyáz,
ahol majd gazdátlan fű növi be a síri keresztfát.

Kun Magdolna

2017. november 14., kedd

Hűség



Csak kutyádban bízhatsz, csak attól várhatod,
hogy  nem hagy cserben téged, mint a barátok,
és nem válik hűtlenné, nem okoz csalódást,
ha már ifjúságod elmúltával öregkorban jársz.

Csak kutyád az mely élted végén úgy néz fel reád,
hogy nem kell szégyellned az évek múlását,
s azt sem kell szégyellned, ha majd elgyengülő lábad,
egyre nehezebben rója a jól ismert utcákat.

Mert a kutyád szemében te mindig úgy maradsz,
mintha túllépett volna ez a vén idő rajtad,
s mintha nem sebezte volna szíved az a keserű tudat,
hogy te is az lettél, kit mindenki elhagy.

Kun Magdolna

2017. november 11., szombat

Szívedhez szólok


Mikor szívedben ezer tőrszúrás nyom van,
s üvölteni tudnál nagy fájdalmadban,
arra gondolj csak, holnap is egy nap,
s talán az a nap az, amely boldogságot ad.

Mert hinni kell, hogy van, ki rólad álmodik,
s hogy szívedben nem csak fájdalom lakik,
hiszen te is megérdemled kiváltságosként,
hogy magadénak tudd az élet szépségét.  

Mielőtt mindent feladnál, arra gondolj csak,
mennyi mindent kibírtál már az évhosszak alatt.
Még azt is miről azt hitted, végleg felemészt,
hisz túlcsordult benne a fájdalomérzés.

Mikor úgy érzed nincs melletted társ, sem jó barát,
kiknek szívesen hallgatnád vigasztalását,
végy erőt bánatodon, emeld fel fejed,
hogy még a magány útján is büszkén lépegess.

Mert előbb-utóbb rád virrad az a boldog nap,
mikor mindenen túllépsz, túlteszed magad,
s oly bátran indulsz majd e torz világgal szembe,
mintha minden lépted nyomán Isten vezérelne.


Kun Magdolna

2017. november 9., csütörtök

Visszatérő boldogság


Nekem visszatérő boldogság az a pillanat,
mikor gyermekként láthatom újra magamat.
S hallgathatom nagymamám tündérmeséjét,
miből annyi, de annyi jóság áradt szét.

Nekem azok az évek a legeslegszebbek,
mikor melengettem kezem a kemence mellett,
s a nagymamám által megkent zsíros kenyeret
úgy ettem, mint hercegek az úri étkeket.

Engem még ma is ugyanúgy elkápráztatnak
a nagymamámtól eredendő egyszerű szavak,
melyek a nagy szegénységben is elhitették azt,
hogy a gazdagság mindig lelkünkből fakad.

Így én mindig úgy élhettem, mint a leggazdagabbak,
akiknek díszes palotáikban kincsek ragyogtak,
hisz én a nagy-nagy szegénységet mindig ott véltem,
ahol nincs szeretet, jóság az ember szívében.


Kun Magdolna

2017. november 7., kedd

Csillagok


Fenn az égben sok milliárd fényes csillag ragyog,
vannak köztük kicsik, s vannak köztük nagyok.
Vannak kik most születtek, és vannak, kik már régen
világlanak lámpásként  az éji sötétségben.

Minden fényes csillag egy-egy eltávozott lélek,
kiknek már csak szép emlék e földhöz kötött élet,
szép emlék mely vigaszt ad, ha olykor-olykor néha,
szeretteik bús szíve hiányukat sírja.

Mindenkinek van ott fenn olyan fényes csillagja,
ki álmatlan éjszakáink be-beragyogja,
s ki majd egyszer, ha  elérkezik a legutolsó óra,
fényből sző ablakot síri koporsónkra.


Kun Magdolna

2017. november 5., vasárnap

Már nem tör meg a bántás


Erős lettem. Ma már nem tör meg a bántás,
és könnyekre sem sarkall átkos fájdalma,
mert megtanultam én is, nincsen olyan ember,
kiért megalázva harcolni érdemes volna.

Aki nem értékel engem, s nem áll mellettem,
az számomra nem más, csak egy idegen,
ki bármily messzire megy, nem érzem majd azt,
hogy nélküle az élet milyen fájdalmas.

Ki nem érti meg lelkem néma panaszát,
az akkor sem érti meg, ha hangosan kiált,
mert aki szívében hordja az én lelkem fájdalmát,
az némán is hallja hangtalan szavát.


Kun Magdolna

2017. november 1., szerda

Egyetlen szó


.Szívem betölti a mérhetetlen szeretet,
s az-az Istenáldott boldogságtudat,
hogy kicsi unokám ajkáról én is hallhatom
a lelkem simogató mama szavakat.

Mit jelent e szó, azt biz csak azt tudhatja,
kinek dédelgetett unokáit ölelte már karja,
s ki elfeledi betegségét, gyászát, könnyeit,
mikor ezen apróságok viszont ölelik.

Egyetlenegy szó, miben benne van az élet,
s benne van a kitartás, dac és akarat,
ami szükséges ahhoz, hogy értük harcoljunk
akkor is, ha lemenő már előttünk a nap.  

Az unokák viszik tovább majd azon érzésünk,
amit szíveik mélyébe most belerejthetünk,
mert az ott is virágot hajt, és ott is tavaszt nyit,
ahol az egyirányú út már örök télbe visz.

Kun Magdolna